A kép pár éve készült, csak valahogy elfelejtődött eddig. A következő gondolatot 2015. februárjában fogalmaztam meg hozzá:

Felnéztem ma a világra.

Szemem messze távolba vitt.

Nem gondolhatok már másra:

a legkisebb én vagyok itt.

Zsigri Zoltán: Démonok

Hirtelen minden egy perc alatt romba dől

Romba dől az mi eddig adott neked erőt, jövőt

Abban a pillanatban lesz faszság az egész

Valljuk be, az egész faszság, célod meg odavész

Mélyről jő majd a kínzó pokol

Ami minden érzést egyszerre felkarol

Így lesznek mentorok a démonok

Nem más, te vagy aki ezt magadnak okozod

Ami azelőtt számított, a mindent jelentette

Jelentette s közben a valóságod megteremtette

Minden célod egytől egyig eltörlöd,

Vágyod, hogy a világ lángok közt megtörjön

Hol van már az a tengernyi szenvedély

Az erő, ami idáig az utadon elkísért?

Utadon elkísért, ami volt neked a remény

Lassan véressé válik az angyali fény

Hidd el más is tisztán látja,

Zuhansz, s kétségbe esetten tépkeded a szárnyad

Ahelyett, hogy lelked a felhők fölé repülne

Homlokodra a végzet szarvai kinőnek

Az angyal fohásza egy utolsót ütött

Ez a démon órája, jő már a torzszülött

Segítségért hiába fordulsz Istenhez

A lelked véget nem érő csatája ez

Az illusztráció Zsigri Zoltán Ébredés című kötetének verse alapján született.

Zsigri Zoltán: Mindenség

Nekem te vagy a

Lángoló tűz és a tiszta jég

A magas Alpok és a mély

Tengerfenék

Egy végtelen egyensúly

Mely az életem tartja,

Erőt adsz mindig, mikor

Eljő a hajnal

Nekem te vagy a

Vöröslő vér és a virágok a réten

A fényes nap s minden csillag

Fenn az égen

A végtelen érzés

Mely a szívemet hajtja,

Erőt adsz mindig, mikor

Vége a napnak

Neked én vagyok

A vad harcos és a szenvedélyes szív

Ha kell, ápol, vagy kézen fogva vezet

Ha az alkalom hív

Ez a végtelenség

Mely a szívedet hajtja

Erőd és fényed leszek,

Csak mondd ki nekem halkan

Nekem te vagy a mindenség